A mandala egy kör alakú kép, abrázolása bármilyen módon, és formában létrejöhet.
Maga a szó, szanszkrit eredetű, és nem meglepő módon a jelentése: kör. Természetesen mivel szanszkrit nyelvről beszélünk, értelmezése a szónak sokrétű, átvitt értelmeit is érdemes boncolgatni. A mandalák rengeteg kultúrában megjelennek, manapság már a nyugati, modern világ is integrálja, bár egyenlőre csak dekorációs célból.
Az ősi alkalmazása a Tibeti, és indiai kultúrához köthető, ahol meditációs gyakorlatok alapkelléke mind a mai napig. A Mandala a kozmosz, vagy univerzum, a teremtő szimbóluma, illetve a különféle istenek, buddhák ábrázolási módja, és az elkészítési folyamata maga is egy meditációs technika. Valójában a teremtő, az az önvaló, ami mindenben ott van, ez a középpont, a mandala ezt szimbolizálja. A középpontja az isteni minőség, és a kör kiterjedése a dualisztikus világ megnyilvánulási formája, éppen ezért lehet korlátlan a kifejeződése. Így jön létre a kettős ertelmezése is: az önvaló, ami láthatatlan, és a külvilág, ami látható.